|
2023-12-28 21:50:22, csütörtök
|
| |
| |
MEG VAN ÍRVA
megvanirva.hu
Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.
A "Meg van írva" kiadványa a Dunántúli Református Egyházkerület laptulajdonos kiadásában jelenik meg csaknem napi rendszerességgel. Írásaikat az általuk eddig megszerzett ismeretek, tapasztalatok, valamint a mindennapok információi alapján állítják össze. Szemezgessünk mi is belőlük! Bővebben megvanirva.hu oldalon a további cikkeik is elérhetők.
OPPENHEIMER ATOMJAIRA HULLOTT VILÁGA
2023. augusztus 4. Szerző: Erlitz Anita
Több, mint egy éve hallunk napi híreket a szomszédos Ukrajnában folyó háborúról. Arról, hogy ez milyen hatással van ránk, az Európai Unióra, a gazdaságra, gyakorlatilag az egész világra. Több, mint egy éve érzékeli több ember semmi kis életének jelentéktelenségét, ha politikai érdekekről, hatalomról, világuralomról van szó. Valóban több, mert már jó ideje benne élünk ebben a bizonytalanságban, ha volt egyáltalán ezen a világon olyan, hogy biztonság és béke
Legyen béke! Várjuk, kérjük, kiáltjuk mindenféle fórumon, de csak nincs béke. Ne gyilkolják egymást fegyverrel az emberek! Közben pedig soha nem látott pénzeket zsebelnek be fegyvergyártó cégek. Miért akarnák, hogy vége legyen? Ha minden ország növeli a hadászatra fordított összeget, miért állna le bárki is a fegyverkereskedéssel? Ha nő a kereslet, márpedig nő, egyre szélesebb lesz a kínálat is.
Legyen szabadság! Vagyis, inkább mindenki szabadon kövesse azt, amit a világuralomra törő diktál. Meghagyja azt az érzetet, hogy te dönthetsz. A telefonodat is ujjlenyomattal zárolhatod, de mindhiába, ha közben ,,mindenedet" odaadod egy cicás videóért. Szabadon döntöttél arról, hogy egy algoritmus meghatározza a helyadataidat, hallja, lássa szokásaidat, aztán ajánlja azokat a tartalmakat, amikkel ,,valóban" szabadon érezheted magad a világfaluban.
Ha valaki erre azt mondja, milyen kiábrándító a világ, amiben élünk, akkor nem neki való Christopher Nolan új filmje, az Oppenheimer. Személy szerint már nagyon vártam a film megjelenését. Zseniális alkotónak tartom Nolant, aki nem csupán elnagyolt jellemekkel, egyszemélyes amerikai szuperhőssel és lehetetlennek tűnő feladatok megoldásával akar elkápráztatni. Az embert és az ember világát látjuk a maga árnyalt valóságában ebben az egészen hosszú, háromórás filmben. Rengeteg kérdést hagyott bennem. Tudom, sokan pont a valóság elől akarnak elmenekülni kicsit, amikor mozizásra adják pénztárcájukat, de számomra egészen bámulatos ennek a filmnek az időzítése. Háború van a szomszédban, világuralmi kísérletekről hallunk és az atombomba bevetésének évfordulója is közeleg. Nolan amúgy is jól játszik az idővel - aki ismeri a filmjeit, tudja miről beszélek - ám olyan időkben látni, mikor taktikai atom bevetéséről hallunk híreket, hidegrázós élmény.
Mit láttam? Az embert és léte mélységét. Mert az ember örül, amikor a másik nemzet fejére ledobhatja az atomot. Micsoda téboly! Elveheti egy fiatal jövőjét, a legkisebb gyermek lélegzetét is. Örül, ha a nép, melynek drukkol, megsemmisít több ezer katonát és civilt. A másik fele meg annak örül, ha az ellenség visszavág, bele sem gondolva, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. Ki vagy te ember? Jöttél rombolónak, átkozott anyaszomorítónak? Ki vagy, ki szobád árnyékából gyűlölsz és halálba kívánsz ugyanolyan életeket, mint te magad vagy?
Nem akarok spoilerezni, nem is érdemes. Annál inkább fontosabbnak tartom párbeszédet kezdeményezni és jövőképet formálni a legkisebb közösségekben is azokról a témákról, amelyek felmerülnek a film kapcsán. Ilyen például a tudással/tudománnyal való visszaélés. Az etikailag megkérdőjelezhető kísérletek bármi áron való finanszírozása. A politika-tudomány-egyház kapcsolata, ami talán a létező legérzékenyebb téma mai napig. Az ember eszközzé válása. Bámulatos látni, hogy mindegy, hogy valaki mekkora koponya, a ranglétra melyik fokán áll, amíg bizonyos érdekek megvalósulását előmozdítja, teljes mellszélességgel támogatják, majd, amint hangosabb a kelleténél, vagy nincs már rá szükség, minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni. Sajnos sikerrel meg is teszik. De talán a legnagyobb kérdés, miért támogatjuk a háborúkat?
Persze, mondhatjuk, kicsik vagyunk mi ehhez. Ennél jóval nagyobb halak játsszák a partit. Mit tehetnénk mi, átlagemberek, átlagos élettel, kis pénzzel? Nagyon fontos dolgot tehetünk. Nevelhetjük fiataljainkat úgy, hogy ezek a kérdések is érdekeljék őket, és ne lehessen elterelni holmi vicces videóáradattal a figyelmüket. Olyan értéket adhatunk át, mely minden időben érvényes. És igen, a keresztyén értékek időtlenek, mert az örökkévalóságba hívnak. Mert az ember méltósága, szabadsága nem csak üres lufi. A megbocsátás, kegyelem, irgalom pedig nem csupán töltelékszavak egy kegyes szövegben. Ha mégis ilyennek látod, ne ítélkezz! Kezdd el mindezeket gyakorolni! Teljesen más lesz az élet!
Kegyetlen a világ? A gyermeked milyennek lát? Kit másol?
KARÁCSONYI LEVÉLMUSTRA
2023. december 21. - Szerző: Horváth Mihály
Először is el kellene dönteni, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. De sokkal érdekesebb, ha megfordítom a kérdést, hogy mit nem ünneplünk karácsonykor. Nem ünnepeljük pl. a fenyőfát, pedig volt idő, amikor a fenyőünnep titulus akart lenni a kötelezően ajánlott megnevezés. Sokszor halljuk ezekben az adventi napokban, hogy Jézus születésére várunk. Talán akkor azt ünnepeljük, hogy Jézus újra és újra, minden évben megszületik? Nos, ezt sem, mert Ő már egyszer s mindenkorra megszületett több mint kétezer évvel ezelőtt Betlehemben. Akkor esetleg a gasztronómia ünnepe, és örvendezünk, hogy remekül be tudtunk vásárolni, sütöttünk, főztünk, majd degeszre tömjük magunkat az ünnepen olyannyira, hogy a vércukorszintünket tutira 10 fölött tudjuk tartani januárig.
Ez utóbbi is lehet ,,szép" ajándék, de kinek is? Nem másnak, csupán magunknak. És mivel lehet még az efféle önfeledtséget fokozni? Erre a ,,problémára" találták ki az utazást, a wellnesst, hogy ne kelljen készülni, ne kelljen vendégeket fogadni az ünnepekben, mert nem is vagyunk otthon. Ugye milyen remek megoldás! De mire is valójában? Nem másra, mint arra, hogy az emberek, rokonok, ismerősök kapcsolati hálóját még jobban szétzilálják. Manapság egyre nagyobb dolog az, hogy ha az ember valakit beenged az otthonába. Ha még hajlandó készülni, idejét áldozni egy vendégre, és saját készítésű, a vendégnek kedves étkeket rakni eléje. Hiszen ilyenkor a vendéglátó leveszi jól bevált, hétköznapi páncélját, és vendégének megengedi, hogy bele lásson az ő saját, privát kis valóságába. Sokak számára ez az átlátszóvá válás nagyon nimbuszromboló tud lenni, de ez már legyen az ő bajuk.
Néztük már, hogy mit nem ünneplünk karácsonykor, nézzük meg azt is, hogy akkor mégis mit ünneplünk? Jézus Krisztus születésnapját. Egy igazi születésnap megünneplésére azonban fel kell készülni. El kell gondolkozni azon, hogy mivel is tudnánk meglepni az ünnepeltet? Minek is örülne? Jó kérdés, de tényleg: Mit is tudnánk mi adni Jézusnak valójában? Mije nincs, vagy mire szorulna rá, esetleg miben szűkölködik? Az Írás rögtön csírájában fojtja el minden kreatív ajándék ötletünket: ,,Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: ,,Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Mt 28,18) Rá kell ébredni, hogy a mindenség birtokosát mi, emberek nem tudjuk semmivel elkápráztatni. És hiába is kelnénk versenyre egymással ezügyben, hiszen nincsen semmink, amit ne tőle kaptunk volna használatra kölcsön a földi életre.
Mégis van egy dolog, amit adni tudunk, ami olyan drága, hogy pénzben kifejezhetetlen. Ez nem más, mint a szeretettel teljessé tett idő. Rajtunk is múlik, hogy környezetünkben ne legyen üres szék a karácsonyi asztal körül, ne legyen be nem teljesült adventi várakozás, és tudjunk mindnyájan örülni találkozásoknak, annak, hogy vagyunk egymásnak. Amíg lehet, és ahogy lehet.
Érdemes egy kicsit megállni a karácsonyi finisben, és feltenni a következő kérdéseket magadnak: Ember! Hova rohansz? Ki elől menekülsz? Kinek akarsz majd dicsekedni, hogy hol voltál Karácsonykor, hogy melyik wellness hotelben áztattad magad, esetleg melyik déli szigeten lubickoltál a tengerben? Valóban olyan jó ünnepet venni magadnak, idegenek közt karácsonyozni? Ezek az élmények könnyű élmények, mert megvásárolhatók, de pont addig is tartanak csupán, ameddig a pénzed. És még véletlenül se feledd el, hogy a ,,kedves vendég" titulus mindig a vastag pénztárcájúaknak szól csupán, sohasem az üres zsebbel érkezőknek, mert azoknak - a mondás szerint is - kívül tágasabb.
De hova, kikhez fordulhattál eddig is, hova, kikhez fordulhatsz a jövőben is, ahol soha sem kérdezik meg, hogy hoztál-e valamit, sőt mindig vigasztalást kaphatsz, ha már nagyon kellene egy jó szó. Ahol őszintén kíváncsiak voltak rád eddig is, és akikre mindig számíthattál a bajban. Mert voltál már bajban, nem is egyszer, mikor a dolgok irányítása valamiért kicsúszott a kezeid közül. Nem kéne az ünnepen inkább hozzájuk fordulni egy apró, látogatásnyi köszönömmel? Köszönöm, hogy vagy/vagytok nekem! Úgy gondolod, hogy most, amikor megy a szekér, milyen jól esik egy wellness hotel all inclusive szolgáltatásaiban ejtőzni. Pedig lehet, hogy környezetedben most valakinek nagy szüksége van egy jó szóra, egy kis bátorításra, mert valami gonddal küzd, amit nem is akar elmondani, mert tartja még magát, és ahogy eddig is meg tudta oldani a problémáit az életben, most is sikerülni fog talán nélküled is. Ezt nem fogja elmondani egy néhány perces, felületes telefonhívás alatt. Ez nem derül ki a boldog ünnepet kívánó SMS-ből, nem fog ott virítani a közösségi oldalon. Ehhez találkozás, ehhez együtt töltött idő kell. Szeretettel teljes idő, hogy egyik ember meg tudjon nyílni a másiknak. Az élet mindig hoz elő innét-onnét olyan köveket, terheket, melyek megnyomorítanak, lenyomnak bennünket, ha nem tudjuk letenni őket, vagy ha nem kapunk egy segítő kezet, amelyik könnyebbít valamicskét a terhünkön. Ne intézzük el azzal, hogy majd az Isten. Az Úr nem teszi meg helyettünk azt, ami a mi feladatunk, amit mi is meg tudunk tenni némi áldozatvállalással.
Vannak még jó néhányan szerencsések, akiknek még élnek a szüleik, és felkereshetik őket az ünnepekben. Sajnos sokan vagyunk olyanok is, akik már csak gondolatban ültethetjük le őket a karácsonyi asztalhoz. Legtöbben csak az utóbbi esetben tudjuk felfogni igazán, hogy mekkora veszteség ez, mennyi mindent meg kellett volna még beszélni velük. A gyerekek olyanok, mint a szűzföld, amelybe a szülők nevelése magokat ültetett el. Idővel a vetés termőre fordul, és pont az kell ki belőle, amit elvetettek. Persze van úgy is, hogy a jó mag is elfajzik, de az eleve rosszból biztosan megjósolható, hogy nem lesz élvezhető termés, ott csak gaz terem. Otthonaikban ma is ott ülnek a ,,kertészek", akik elvetették intelmek, példák formájában a tudás, az erkölcs és az általuk fontosnak tartott viselkedési formák, szokások sokféle magvát gyerekeibe. Vajon mit mutat a termésmustra idén karácsonykor? Az is egyfajta ,,termés", hogy rá se nyitja senki az ajtót a ,,kertészekre", mert náluk mindig olyan áporodott a levegő, és mindenből az öregség szaga árad. Minek menjen oda a fiatalabb, hiszen az öregek mindig ugyanazt mondják újra. Kár erre időt vesztegetni, úgyis ő mindent jobban tud. Inkább élvezi az életet. Természetesen minden kihagyott ünnepre van friss és ropogós kifogás, és ott van mellette az örök ígéret, hogy ,,most nem, de majd jövőre". Van azonban másféle ,,termés" is, mely arról vall, hogy olyan jó együtt lenni, tudunk örülni egymásnak, és mindig azt érzi az ember, hogy még mennyi mindent meg kellene beszélni, mennyi mindent lehetne még megosztani, ezért rengeteg közös programot élnek át és terveznek együtt a család tagjai.
Ezzel vissza is tértem az eredeti kérdéshez, hogy - ha már Jézus születésnapját ünnepeljük karácsonykor - mivel is tudnánk kedveskedni az ünnepeltnek. Csupán csak egyetlen egy dologgal, amire számos példát látunk Jézus életéből, amire intett is bennünket: ,,Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (Jn 13,34) Ugyanis ez a minden határt és korlátot átlépni képes, önfeláldozó szeretet a karácsony legnagyobb csodája. Éppen ezért - amennyire rajtunk áll - egy szék se maradjon üresen szenteste az ünnepi asztal körül, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét, tudjunk együtt hálát adni a Teremtőnek mindazokért, akiket tőle kaptunk, akiken keresztül tapasztalhatjuk, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Szent-Györgyi Albert HATODIK IMA: A GYERMEKEK
2023. december 21.
Uram!
Elválasztottad a férfit s a nőt, hogy kölcsönös keresésben
A lélek legmélyebb húrjain a legmagasabb harmónia szóljon.
E keresésből jönnek gyermekeink, a kedves gyermekek,
Hozzánk fordulnak tisztán, tapasztalatlan.
S én gyűlölettel, félelemmel, előítélettel töltöm elméjüket,
Bunkeremben az élet sötétjét, hiábavaló törekvést tanulnak,
S ha felnőnek, nemes tettekre készen
Módszeres gyilkosságra késztetem őket,
Erkölcs nélkül leélni legszebb éveiket.
Isten! Mentsd meg a gyermekeimet,
Mentsd meg értelmüket,
Hogy romlásom ne ronthassa meg őket,
Mentsd meg életüket,
Hogy a másra fogott fegyver ne őket érje,
Szüleiknél jobbak lehessenek,
Hogy majd felépíthessék saját világuk,
Szép, tiszta, méltányos, jót akaró világot,
Hol béke és szeretet uralkodik
Örökké.
Szemlézte: Soós Szilárd
VÉGÜL MEGÉRKEZEL
2023. december 22. - Szerző: Erlitz Anita
Nyáját vesztett pásztorként veszed számba
régmúlt idők kacatjait ahogy az ünnep közeledik.
Remek ötletekkel teleírt fecnik, fontos gondolatoknak
cimkézett jegyzetek kerülnek kukába, és a dobozba
rejtett kincsben végül felismered a szükségtelen lomot.
Örökké nem cipelhetsz magaddal mindent.
Elvégre a pásztor is csak a rábízott nyájat terelheti,
nem a szaladó patakot, sem a fa árnyékát,
mégkevésbé a zsenge hegyi legelőt.
Azokról majd a jó Isten gondoskodik.
Neked elég teher, ami a tiéd.
Ahhoz kell az igaz ismeret bölcsessége, hogy felismerd,
mi tartozik hozzád és te kihez tartozol valójában.
Ki az, ki életed egén milliárd csillag közül is
a legfényesebben ragyog,
és bármikor, ha Rá tekintesz,
vezeti utadat napkelettől napnyugatig.
Így történhet, hogy a legkisebb között is meglátod
a legnagyobbat,
és szíved teljes hódolatával hajtasz térdet előtte.
Nem azért mert kell, hanem mert akarsz.
Akarod adni mindazt mi tiéd, legdrágább kincseid,
de tudod, még ez is csekélység ahhoz képest,
mit Ő tesz érted.
Ajándékod csak ennyi, mit eleve Tőle kaptál,
és mikor szűzies szerénységgel fogadod kegyelmét,
szeretete utolsó cseppjét is kifacsarja magából, hogy élj.
Ha kételkednél, álmodból is felébreszt, mert nem hagyhat veszni.
Te lehetsz az egyetlen, ki magadat elveszejted,
ha éltedben csupán kacatjaid védelmezed,
és megváltásodat elheródeskeded.
(A szerző saját verse.)
Pár nap és templomok ezreiben kerül elénk a pásztorjáték, miben felidézzük a szent család útját Betlehemig, ahol aranyos kis báránykák, rusztikus ugyanakkor csillagvilágos romantikus környezet ad otthon a világ megváltójának, akihez éjnek évadján pásztorok és idegen férfiak érkeznek ajándékokkal. Mesebeli történetté alakult annak pillanata, mit megváltásunk kézzel fogható valóságának nevezünk Jézusban, de bármennyire igyekszem lehántani az első karácsonyról ezeket a romantikusnak titulált elemeket, azt kell mondanom, Isten szándékán nem változtat. Jött, hogy megváltsa az embert. Jött, hogy fizessen a szeretetlenség bűneiért, és hogy reményt és hitet ébresszen ott, ahol az élet kiszorulni látszik a világból.
,,Ha Jézus valóban Isten Fia, akkor miért nem tette könnyebbé a születését? Miért nem segített Máriának és Józsefnek egy kicsit?" - teszik fel a kérdést a gyerekek. Teljesen emberi reakció ezeket kérdezni, hisz, ha nálunk volna az a hatalom, ami Jézusé, talán nem haboznánk és a magunk, illetve szeretteink életét könnyítenénk meg legelőször. De emlékezzünk csak, mit mond Jézus: ,,Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért."
Isten nem azt nézte, hogyan tehetné egyszerűbbé a maga ügyét ebben a világban, hanem azt az utat választotta, amiben leginkább azonosul az emberélet magasságaival és mélységeivel. Hagyta magát kiszorítani egészen a perifériára, egészen addig, míg nem volt a szálláson hely. Hagyta magát egészen Egyiptomig üldözni, életveszélyben lenni és hagyta magát a gonosztól megkísértetni a pusztában. Hagyta magát megalázni és keresztre feszíteni, de nem azért, mert áldozatnak jött erre a világra, hanem Megváltó Úrnak. Míg magát hagyta és nem kímélte, a rászoruló embert méltósággal felemelte. Önként döntött úgy, hogy ezt az utat választja.
Emberi ésszel talán fel sem bírjuk fogni mit jelent a szabadságnak ezen dimenziója, mert kapcsolataink dinamikája leginkább az agresszor és áldozat ördögi kettősében merül ki. ,,Bántottál és ezért bántalak." Az a jézusi szabadság viszont, amivel odaadja magát teljesen az emberiségnek, inkább azt üzeni, hogy ,,bántottál, bántottak, ezért ebből a sémából inkább megszabadítalak." Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az élet ennél a szintnél jóval több és teljesebb. Mert, ha az életünk csak ennyi, az örök fájdalom és káosz csupán. Értelmetlen és felesleges bosszú, kicsinyes játszmák sorozata. Isten ennél többre teremtette az embert.
Egészen más identitást, énképet kap, aki felismeri szabadságát ebből az ördögi körből. Talán némelyek szemében bolond, amiért elenged és megbocsát, esetleg gyenge, de nem számít, mert jóval többet kap, mint az emberek elismerését. Isten megváltó kegyelme lesz az övé, ami a hétköznapokban megküzdési stratégiát és kapaszkodót jelent, az ünnepnapokon pedig hálát és megbékélést.
Ünnepeljük hát teljes szívből Megváltónkat!
Békés, boldog karácsonyt kívánok!
CAMILLO KARÁCSONYA
2023. december 24. - Szerző: Habléné Nagy Viktória
Camillo, miután végzett a karácsonyi mise előkészületeivel, csöndben leült az első padba, és merengve nézte a felállított betlehem jászlába fektetett babát, amit a nyári gyermekfoglalkozásokon készített a kis Teresa a barátnőivel. Szalmával kitömtek egy kis fehér zsákot, kinőtt harisnyákból lettek a lábai és a karjai, formáztak hozzá fejet, és arra gombszemeket varrtak neki. Szaladva vitték oda Camillohoz, hogy itt van a Jézuska a jászolba! Még egy kicsit most is érezni lehetett rajta a nyár illatát.
Camillo nem szerette a hideg, nyirkos, téli estéket. Ilyentájt mindenki korán behúzódott a fűtött szobába, és ő még többet volt magában. Hiányoztak neki az esti séták, amikor összefutott ezzel is, azzal is, benézett egy-egy házhoz csak úgy, vagy vitt valami apróságot a gyerekeknek. De ebben a hideg sötétben, már a kutyák is csak a küszöbről vakkantgattak egymásnak. Nehezen múltak az esték, és a szíve se igen hangolódott karácsonyi örömre. A templom feldíszítését is az utolsó pillanatra hagyta, amitől aztán lett is nagy lótása, futása.
Ahogy végül minden a helyére került, leült megpihenni a jászol mellé.
- Boldog születésnapot, Uram! Látod, ebben a nagy rohanásban meg se kérdeztelek, hogy minek örülnél. De hát mindent neked csináltunk. Csodaszép lett a fa, igaz? Remélem, tetszik. Giorgoval, meg Monicával díszítettük, és az öreg Pedro kertjéből van. Pedro fia vágta ki, ő is hozta el. A nagyobbik fia. A gyertyákat is meggyújtottam már körben, az egész templomban. Kész vagyunk mindennel. Már csak te hiányzol.
Aztán elhallgatott. Fátyolos lett a tekintete és egy kicsit rekedtes a hangja, amikor újból megszólalt.
- Már tényleg csak te hiányzol. Jó lenne, ha eljönnél! Végülis a te születésnapod!
Üldögélt még ott egy darabig, s talán elüldögélt volna reggelig is, de közeledett az éjfél, indulnia kellett misére. Ahogy csoszogva lépkedett a sekrestye felé, végre meghallotta. Most sem tudta, hogy pontosan honnan jön a hang, de felismerte, hogy Ő az, és kristálytisztán értette minden szavát.
- Itt vagyok, Camillo! Valóban gyönyörű lett a fa, köszönöm. De én leginkább neked örülök, meg mindazoknak, akik ma eljönnek megint. Ti vagytok nekem az ajándék! Nagyon szeretlek, Camillo! Olyankor is, amikor te ezt nem érzed. Tudnod kell, hogy olyankor is! És őket, mindnyájunkat!
Ebben a pillanatban Agnese néni ki is nyitotta a templomajtót. Megkondult a harang, betódult a friss, decemberi levegő a templomba, és hallani lehetett, ahogy Giorgo, még kicsit messzebbről, rázendít a barátaival, ahogy közelednek az úton. - Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk, az Úr Krisztust!
Ti vagytok nekem az ajándék! - visszhangzottak Camillo gondolataiban a szavak, és érezte, ahogy szép csendben ünneplőbe öltözik a szíve.
A FA
2023. december 25. - Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
Egy fa, amivel minden kezdődött. Úgy képzelem, bizonyosan először hajtott ki a Paradicsom Kertben, átragyogva minden élőt, árasztva jó és tiszta illatát. A kert minden fája teremte ehető, jó gyümölcseit, de ezt a fát a Lélek hatotta át. Ennek termése nem csak a testet táplálta, hanem az Ember lelkét is: gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ez a fa egyenesen Isten szeretetében gyökerezett, örök életet adva annak, aki róla evett.
Ott volt az a másik fa is. Illata még édesebb volt emezénél, szinte émelyítő, csillogó gyümölcsei a szemet is csábították. Hangja is volt. ,,Dehogy haltok meg, olyanok lesztek, mint Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz" - suttogta a hang. Mérgező hangok folytak le a fáról, és átitatták az Ember szívét. Önmaga istenévé lenni, egyedül dönteni jóról és rosszról... és evett róla.
A gyilkos gyümölcs vérré és erővé vált benne, látássá, mely a világot és önmagát képes Isten nélkül látni, Istent idegennek látni, a másikat egy másik idegennek látni. Mérgéből gyűlölet, keserűség, háborúság, elvárások és ítélkezések, megbélyegzések, hűtlenség, indulatok lettek, és valami féktelen vágy a minden és a mindenség és a másik és önmaga birtoklására. És halál...
Aztán sokkal később ott magaslott az a FA. No ez aztán ocsmány egy fa volt. Nem a földből nőtt ki, úgy faragták ki és döngölték a földbe, hogy álljon. Nem termett rajta gyümölcs, csak szögek hasították és vér folyt rajta végig. Igazából ez a második, szépségesnek tűnő fa volt, csak éppen leleplezett valójában. A halál fája.
Mégis sokkal szépségesebb lett minden addigi fánál, mert Isten beoltotta ezt a halott, kereszt alakú gerendát, és olyan gyümölcsöt ,,teremni" engedett neki, mely minden gyilkos mérgét kioltotta, minden halálos erejét elvette, és aki csak ennek Gyümölcséből eszik, az örökké élni fog. A halál fáját az örök élet fájává tette.
Kicsi koromtól kezdve nem tudtam igazából mit kezdeni a karácsonyfával. Tudtam, hogy szép díszeivel ott áll majd a nappalinkban, és alatta ott lesznek az ajándékok is, rajta pedig a finom szaloncukrok, de bennem - kicsiként - semmi köze sem volt a templomban Szenteste elmondott történethez. Hiszen abban pásztorok és bölcsek voltak, és Jézus, akiről már akkor is sokat hallottam, de fenyőfa egyáltalán sehol nem volt azokban a történetekben. Nem is nagyon voltam oda érte...
Mostanra kezdem látni mégis - nem a fát a történetben, hanem - a történetet a fában. A pompázatos örökzöldben, mely most már a mi kis családunk nappalijában áll. És igyekszik megmutatni - örökzöldségében - azt a valahavoltat, mely helyett, mi emberek, ama másikat választottuk.
És azt a kétezer évvel ezelőttit is, melyet az ember és a gonosz a halál fájának ácsolt, de az Élet, az igazi Élet Fájává lett. Ami fel tudja lobbantani bennem a forró hálát és mélységes örömöt a Názáreti felé, akit én nem babának látok, csupán kiszolgáltatott, sorsunkat felvállaló kisdednek ez alatt a fa alatt, hanem annak az Istennek, aki a halál fáját, a mi halálunkat, megoltotta.
A saját vérével, halálával, odaadásával, felfoghatatlan szeretetével és mindenhatóságával elültette a mi nyomorult világunkban az Édenkert Fáját! A ,,Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" fáját...
Áldott karácsonyt mindenkinek a FA alatt!
ÖRVENDJETEK, KERESZTYÉNEK ...
2023. december 25. - Szerző: megvanirva.hu
Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg, nyelvek és szívek,
Az üdvösség Istenének Mondjatok áldást, minden hívek!
Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem,
Mit véghetetlen érdemmel Meggyőz az isteni kegyelem.
A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett,
És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet.
Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes időben,
Hogy a kezes a bűn díját Fizesse s szenvedje testében.
Pálóczi Horváth Á., Debrecen, 1806. 421. ének Ref. énekeskönyv
Szemlézte: Soós Szilárd, Kép: Chloe Hunt
KARÁCSONYI TÖRSVONALAK
2023. december 27. - Szerző: Bella Péter
Bár a karácsonyi ünnepkörhöz az örömteli, békés és szeretetet a középpontba helyező együttléteket társítjuk - reménykedve, hogy megvalósul - de fontos beszélni az árnyoldalakról is. Például az adventben és karácsonykor aktivizálódó szekértáborokról, melyek egy pláza üzlete előtt, a templomajtóban, a karácsonyfa körül, a konyhaasztalnál késhegyig menő vitákat tudnak egymással folytatni.
Vannak évszázados viták és vannak nagyon újak, de egy biztos, hogy a karácsonyi szokásaink mentén előbukkanó törésvonalakhoz és állóháborúkhoz képest az, hogy UTE vagy Fradi, BMW vagy Mercedes, iPhone vagy Android békés baráti nézeteltérés.
Néhány példát hozok hát, mik az idei adventben, az idei karácsonykor is velünk voltak.
(Megjegyzés: a családokat és baráti köröket is szétszakítani tudó magyar pártpolitikai acsarkodást most kihagyom. Ahhoz nem kell ünnep, másfelől ez a cikk - ha valaki nem vette észre - nem akar véresen komoly lenni, a politika csak elrontaná. Szóval, a karácsonyi ebéd során felhangzó Orbánozás és/vagy Gyurcsányozás most kimarad...)
Az adventi koszorú
Főleg vallásfelekezeti különbségek mentén fennálló egyetnemértés. Színekről van szó, szó szerint: akkor most fehér gyertya van a koszorún vagy három lila és egy rózsaszín. Elsősorban online felhorkanásokat láttam egyik és másik oldalról. Bősz protestánsok bármelyik kétszínű gyertyás koszorúban a háttérben meghúzódó vatikáni szálat látják, katolikusok pedig váltig állítják, hogy csakis a lila-lila-rózsaszín-lila a jó, minden más a fogyasztói kultúra trójai falova.
A mindenféle huszadrangú cikklopkodós, de szanaszét osztott híroldalak igénytelen cikkei csak rátesznek egy lapáttal. Hisz ezekben minden utánajárás nélkül leírják, hogy is van a remény és az öröm színe. A feketeöves protestánsok pedig büszkén fényesítik hófehér gyertyáikat.
Pedig némi történeti utánajárás segít: az első adventi koszorún, amit valóban egy protestáns, evangélikus lelkész készített, huszonnégy gyertya volt - a hétköznapok színe a piros, a vasárnapé a fehér.
Megoldás:
Ha protestáns vagy, nem kell megijedni a kétféle színűtől, ki lehet egy adventen próbálni, egyáltalán nem az ördögtől való az advent vasárnapjaihoz párosítani a bűnbánatot és az örömöt, amit eredetileg jelentenek (persze sok más magyarázat van még...). Katolikusként belemerülhetsz a koszorú történetébe, érzékenyebbekké válva a többi egyház érzékenységére. Vagy segítheti a békét a közös ellenség: ezoterikus gyertyamagyarázatok Facebook-megosztásokból, párat elolvasva elhalványulnak a különbségek a gyertyákon.
Mikor kell feltenni a karácsonyfa-égőket?
Én biztos vagyok abban, hogy sok házasság bicsaklott bele, több családbéli generációs szembenállás mélyült el különböző karácsonyfadíszítős vastörvényekbe. Egy szín, kettő vs összevissza bármi. Legyen szaloncukor, hisz mindig is volt vs ,,Nehogyfelmerdtenni a proli szaloncukrod". Csak kézzel készített, népművészeti remekek vs fröccsöntött bármi és lehetőleg villog. Sorolhatnánk még, belénk égtek.
Ilyen a fényfüzérek, lámpasorok feltekerése is a fára. Az egyik oldalon azok, akik szerint az első lépés kell, hogy legyen, minden más csakis utána! A másik oldalon azok, akik szerint ez a pont a fadíszítő mondat végén, sőt a felkiáltójel! Nem tűnik komolynak, nem is gyakoriak a hangos viták, de tapasztalatom szerint ott ég az erre érzékenyekben a feszültség. Persze az egyik enged, de a másik számára a fa már nem lehet szép. Hisz úgy nem lehet, ha az elején vagy épp a végén kerül fel az égősor (kinek-kinek hitvallása szerint).
Megoldás:
Régóta idegesít ez a vita családtagjaid, barátaid között, pedig ez téged nem érdekel? Két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy lebeszéled őket az égőkről. (Esetleg eldugod, de ez nem szép.) A másik, hogy lázadó leszel, igazi punk és megmondod, hogy a folyamat közepén kell égőt telepíteni! Akkor, amikor vannak díszek és még lesznek is. Lehet, te leszel a közös ellenség, de ezt az áldozatot be kell vállalni a béke érdekében. Ki kell próbálni!
A mákos vagy a diós a jobb bejgli?
Ne dőljünk be! Álprobléma! A felesleges viták tökéletes példája. Nem mindegy? Legalább nem eszik meg a felek egymás elől - ez maga a békesség.
Ha mégis kitör a háború, nincs mit tenni, türelemmel végig kell várni, míg elfogy vagy hozzák a zserbót, ami körül teljes béke és konszenzus van.
Megoldás:
Trollkodj. Dobd be, hogy a bejgli amúgy rossz, nem is érted, minek van. Vagy kiabáld be újhullámosként, hogy egyedül a gesztenyés a jó!
Ki hozza az ajándékot?
Ez nem is háború, hanem maga az őskáosz, a totális anarchia. Ahány ház, annyiszor szokások sokszorosa. Szegény kisgyerek: otthon hozza a tündér az ajándékot, aztán megkapja a nagymama meg a keresztapu Jézuskájától, ami jár, majd az angolszász kultúrában szocializálódott rokontól a Mikulás vagy Télapó által hozott meglepetés következik (ami nálunk már megvolt december 6-án), legvégül az unokatesó átadja a magáét, hogy ,,Tessék, ezt vettem". Húsvétkor legalább csak nyuszi van, de ez maga a vallási-ideológiai horror! JézusKÁK és a Mikulás, Télapó és angyalok plusz a különutas rokonok és barátok birkóznak a gyerekek kis karácsonyi mesebeli misztikájáért.
És közben a háttérben a sugdolózó viták: ,,Nem megmondtam, hogy nálunk angyalka van!?!!" Háborog a mély, de soha nem törhet ki igazán, hiszen a gyerek érdekét kell nézni. A gyerekét, aki próbálja beosztani, kinél milyen transzcendens lény vásárolt be a játékboltban.
Megoldás:
Nincs. Fel kell nőni, akkor megoldódik. Vagyis nem, csak te leszel a probléma a következő generációnak
Mű és valódi fenyők
Korunk természet-tudatosabb gondolkodása mellett szárba szökkent szembenállás: ki kell-e ezért a pár napért fák tömegeit vágni? Vagy legyen egy a pincében tartott műanyag-fenyő?
Ez talán a legfrissebb. Harcos környezetvédők csapnak össze a hagyományok mellett harcolókkal, közben a csendes többség csak pislog. ,,Miért teszel a szoba közepére egy fa-hullát? Nem lett volna neki jobb, ha még mindig a földben lenne, fészkei között kismadárral? Gyilkos!" ,,Mi ez a gumihulladék? Még csak nem is hasonlít a fára, műanyag! Te mondod magad természetvédőnek?" És ez így megy tovább, egyre inkább. Jönnek valós érvek is de mindkét oldalról. A termesztett és kivágott fenyők ökológiai lábnyoma csap össze a gyárban összekutyult műfenyő ökológia lábnyomával. Szerintük középút nincs. Türelem sem és békesség sem. Ez a harc még mélyülni fog, hatalmas háború elé nézhet a jövő karácsonyozó társadalma.
Megoldás:
Ha nem tudsz hova állni, vegyél egy földlabdás kicsi fenyőt úgy, hogy tudod is hova fogod ültetni aztán. Nem lesz rajtad fogás.
Még sorolhatnánk a hasonlókat, mert vannak, sok példát tudnánk még mondani. Hogy miért? Karácsonykor valóban szeretni akarjuk egymást, örülni a másiknak, békességet akarunk. Ezt sokszor kényszeredetten akarjuk, ki akarjuk erőltetni. És nem segít a karácsony előtti őrület és kimerítő készülődés sem. Ezek a konfliktusok a mellékhatások. Mert nem jó erőltetni, és csak felszíni változásoktól nem múlnak el az egyébként megbújó konfliktusok. És bizony egy bejglitölteléken vagy fadíszítésen robbanhat, ami a mélyben van.
A lényeget kell megtalálni, akkor nem ez lesz az eredmény. Ráadásul karácsony tényleg arról szól, hogy a Lényeg, az, aki értelmet ad az életnek és kibékít Istennel és magunkkal, majd segít kibékülni másokkal, szóval Jézus megérkezett. Vele kellene kezdeni és nála befejezni. A többi kegyelem.
SÁRGA LAPOT JÉZUSNAK
2023. december 28. - Szerző: Pálfi Zsuzsanna
Egy nappal szenteste előtt épp a konyhában foglalatoskodtam, ahova jól behallatszik a részleges egybenyitottság miatt a TV hangja. Férjem a Róma - Nápoly meccset nézte. Nem igazán figyeltem oda, inkább az előttünk álló ünnep körül forogtak a gondolataim. De egyszer csak megütötte a fülemet, amikor azt hallom ám, hogy Jézus sárga lapot kapott. Kicsoda??? Mi történt??? Mit csinálhatott Jézus, hogy így figyelmeztették? Milyen szabályt szeghetett meg? Aztán egyre többször hallottam ki ezt a nevet a mérkőzésből. Passzolt, faltolt, reklamált, talán még le is cserélték mérkőzésen.
Karácsonyi gondolatokkal a szívemben és fejemben óhatatlanul áthallásossá vált számomra ez a mérkőzés, és az események egy más szinten tovább dolgoztak bennem a mérkőzés lefújása után is. Minden onnan indult, hogy Jézus egyik mai druszája a Nápoly csapatában futballozik, bizonyos Huan Guilherme Nunez Jesus. Az illető brazil származású, és jó védőjátékos lévén külföldön is felfigyeltek játékára és szerződtették Olaszországba. Többek között játszott az Interben is, 2021-ben került a Nápolyhoz, amely csapat több millió eurót fizetett érte.
Az áthallásokat kezdve belegondoltam abba, hogy vajon a híres drusza, az a bizonyos Názáreti Jézus, aki Betlehemben született, kinek mennyit ér? Meg lehet-e határozni az értékét? És vajon vannak-e, akik ma is felfigyelnek rendkívüli lényére, személyiségére, képességeire, amely megmutatkozik előttünk a Biblia történeteiben, de messze túl is terjed azokon a Szentlélek munkája által? Vajon hányan vannak, akik maguk mellett akarják tudni Őt a saját csapatukban? Vajon ki mennyit lenne hajlandó áldozni ma ezért? Manapság vajon kinek van szeme hozzá, hogy felismerje, hogy ki is Ő? A Szentírásban találunk sokat tapasztalt öreg, de mégis jó szempárokat pl. Annáét és Simeonét, akik már a piciny csecsemőben meglátják a benne szunnyadó isteni erőt, a világ megváltóját. De ott van a Napkeleti bölcsek szeme is, akiket azért kapcsolunk össze örökre Jézus születésével, mert számukra a hosszú utazás minden nehézségét és még drága ajándékokat is megért a Jézussal való találkozás. S hogy a találkozás után ,,mennyire egy csapatban" fociztak vele, azt mutatja, hogy nem tértek vissza a vérengzésre készülő Heródeshez, nem szolgáltatták ki neki a még oly védtelen kisded Jézust. Mert nekik sokkal többet ért Jézus, mint némi vérdíj, amit Heródestől remélhettek volna. Hadd vessem fel a kérdést neked, kedves olvasó, hogy szerinted ki mondja meg, hogy mennyit is ér ma Jézus valójában? Neked ma mennyit ér, hogy Jézussal lehess, hogy a szívednek kedves csapatban jelen legyen, vagy esetleg te magad is együtt küzdhess vele a győzelemért? Jézus otthagyta mennyei otthonát, egy emberi testbe rejtette isteni lényét, vállalva annak teljes kiszolgáltatottságát, minden szűkösségét, korlátját és fájdalmait, mert látta, hogy az emberek ügye vesztésre áll a gonosz ellen. Hajlandó volt hozzánk igazolni, velünk küzdeni. Mit ér ez meg neked?
Belehallgatva a közvetítésbe újra és újra felfigyeltem a kommentátor szavaira, hogy a védőjátékos Jesus rendre megakasztotta az ellenfél támadását. Jókor volt jó helyen, hogy faltoljon. Belegondoltál-e már abba, hogy a Názáreti Jézus, a szabadító azért jött ebbe a világba, mert annyira szeret bennünket az Isten, hogy védelmet akar adni általa mindazoknak, akik igényt tartanak az ő oltalmára. Tudod-e, hogy ő mindig jókor van jó helyen? Az ő figyelmét nem kerüli el semmi. Mivel ő mindent tud, őt nem lehet kicselezni, nem is beszélve arról, hogy mennyivel erősebb az ellenfelénél, hiszen ő minden hatalom birtokosa mennyen és földön. Meg tud védeni még a legnagyobb kísértések közepette is, amik tulajdonképpen nem mások, mint a gonosz cselei, amiknek mi gyakran bedőlünk. Mi gyakran megrémülünk, amikor mai Heródesek támadása veszélyezteti földünket, hitünket, életünket, veszélyezteti gyermekeinket, unokáinkat. De nincs veszve semmi, nem állhatunk olyan rosszul, ha a védelem tengelyében ott van Jézus. Jézus azért született e földre karácsonykor, hogy legyen erős, betonbiztos védelmünk.
Mint említettem, akkor figyeltem fel az ünnepi készülődés közepette az említett meccsre, amikor Jesus sárga lapot kapott. Tudjuk jól, hogy ezt olyankor adja a játékvezető egy játékosnak, amikor az vét a játékszabályok ellen. A sárgát figyelmeztetésnek szánja a bíró egy-egy súlyosabb szabálytalanság esetén, amit ismétlődés esetén piros lap, azaz kiállítás követ. Az áthallás már megint természetesen kínálja magát: Meg lehet-e feddeni esetleg ki is lehet-e állítani Jézust, hogy hagyja el a pályát? Hogy nincs rá szükség, mert jobb nélküle a játék. Vajon milyen szabályt kell ehhez megszegni neki? Vagy sokkal inkább kinek a szabályát? Vajon ki lehet Jézust állítani, esetleg nemcsak néhány mérkőzésre, de örökre eltiltani a további küzdelmektől? Vajon ki a bíró a pályán, aki meg meri ezt tenni? Jézus még születése előtt kapott egy előzetes figyelmeztetést, hogy ezen a földön bizony megszaporodtak a bírák, és olyan eszement szabályokat hoztak a föld urai, melyek csak az ő érdekeiket szolgálják és az emberek többségnek rosszak, mégis a sátáni erők és szolgálatukba szegődött emberek teljes elánnal igyekeznek végrehajtatni azokat. Jézus még anyja méhében volt, de máris figyelmeztették, hogy hol a helye. Jó lesz neki az istálló születésihelyül, feküdjön csak az állatok jászlában. Ott nem sok vizet zavar, ott talán észre sem veszi senki. Ha megmarad névtelen senkinek, akkor játszhat egy kis epizódszerepet a pályán, de ha nem marad névtelen, ha valóban Jézussá, azaz szabadítóvá válik, amire neve predestinálja, ha kitűnik a többiek közül, ha nem hajlandó betartani az általuk hozott szabályokat, akkor ne csodálkozzon, ha kiállítják. Tudjuk jól, hogy a figyelmeztetés, a farizeusoktól és az írástudóktól kapott sárga lapok után vérpiros lap villant neki Nagypénteken. De mivel nem Kajafás, nem Pilátus, nem a farizeusok, nem is a feszítsd meg-et kiabáló tömeg volt az igazi bíró - ők csak szereptévesztésben voltak - az ő piros lapjukat felülírta a feltámadás. Az igaz bíró visszaküldte Őt a pályára, mert engedelmes volt mindvégig, semmilyen isteni szabályt nem szegett meg. Szerinted ma ki a bíró Jézus ügyében? Ki dönti el, hogy Jézus miben és meddig vehet részt, vagy mikor kell elhagynia a pályát? Ki írja ma a szabályokat? Talán a főnököd, vagy valamilyen elöljáród? Vagy a média, netán a politikusok vagy a korszellem? Esetleg te magad? Majd te eldöntöd meddig maradjon? Isten mentsen meg bennünket a szereptévesztéstől, hogy mi játsszuk a bírát az egy igaz bíróval szemben.
Azt is hallottam fél füllel, hogy hol Jesus passzolt, hol neki passzolták vissza a labdát. Igen Jézus passzol, azaz továbbadja Isten szeretetét, szabadítását, hogy mi is tovább adhassuk, ahogy a focisták a labdát. Az anyaszentegyházra, azaz ránk bízta, hogy ne tartogassuk, hanem adjuk tovább a jóhírt. Olyanoknak is, akik most először vannak fent a pályán, akik még nagyon bizonytalanok, hogy mit is kezdjenek vele. Olyanoknak is, akik csak sétafikálnak a pályán, akik nem nagyon értik a taktikát, és olyanoknak is, akik gyorsan igyekeznek előre törni, jól cseleznek, és át tudják játszani a gonosz erős védelmi vonalát. Ahogy a focipálya Jesusa, úgy Jézus is igyekszik helyzetbe hozni bennünket. Megteremti az alkalmakat, a lehetőségeket, nekünk csak ott kell lennünk a helyünkön. Ahány lélek meghallja ugyanis és enged az evangélium szavának, az Isten szeretetének, annyi gól kerül a gonosz hálójába. De van olyan is, amikor homok kerül a gépezetbe, nem megy a támadás. Nincs összhang, gyenge az erőnlét, elfogy a lendület. Ilyenkor a focisták, főleg, ha előnyben vannak, lassítani szokták a játékot. Gyakran visszafelé szoktak passzolgatni a pályán. Van úgy, hogy kimerülünk, szusszannunk kell, imádságos erőgyűjtésre van szükség, és a legjobb, amit tehetünk, ha visszapasszolunk Jézusnak, ha újra Urunk kezébe adjuk a kezdeményezést. Ő tudja, hogy mikor és hogyan induljon az újabb akció. Az is lehet, hogy cserére is szükség lesz. De az mindenképpen fontos, hogy ha mi nem vagyunk helyzetbe hozhatók, akkor legalább hozzuk helyzetbe Őt.
Végezetül még egy áthallás. Nem mindegy, hogy valaki - teszem azt - a Nápoly szurkolója, így Huan Jesus szurkolója is, vagy a Nápoly játékosa, azaz Huan Jesus csapattársa. A szurkolók többnyire csak egy-egy mérkőzésnyi időn keresztül figyelnek a focistákra, addig foglalkoznak velük. Ha valaki a szívüknek kedvesen játszik és nyer a csapat, akkor felmagasztalják a játékost, ha meg rosszul mennek a dolgok, nem jönnek az eredmények, nem teljesülnek a vágyak, akkor mindig van kit hibáztatni. A csapattársak kapcsolata ennél sokkal mélyebb. Együtt edzenek, együtt készülődnek, együtt futnak ki a gyepre, együtt örülnek és sírnak, együtt élnek át nehéz perceket, és időnként együtt mennek ,,a mennybe" pl. egy bajnoki cím elnyerésekor. Jézusnak nem ingatag szurkolótáborra van szüksége, hanem csapattársakra. Egyrészt azért sem, mert van neki nagy és stabil mennyei szurkolótábora, másrészt azért sem, mert amikor Lelke által létrehozta az anyaszentegyházat nem szurkolói köröket, hanem csapatot alapított. Csapata azokból áll, akiket megszabadított a bűn rabságából, akik megtiszteltetésnek érzik, hogy egy csapatban küzdhetnek vele, akik tapasztalják mit jelent betonbiztos védelme. Csapatot formál azokból, akik sokszor elbizonytalanodnak, elfáradnak, hibáznak ugyan, de olykor utolsó erővel mégis Neki passzolják vissza a labdát, hogy aztán ő a kellő pillanatban újra és újra helyzetbe hozza őket, és ne szégyenkezve kelljen levonulni a pályáról.
(A kép csak illusztráció, mely egy másik mérkőzésen készült, ahol egy szintén brazil Jesus, bizonyos Gabriel Jesus kap sárgát)
Mi az, ami előre meg van írva a sorsunkban és mi az, ami nincs?
Link
 
JÓ ÉJSZAKÁT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
Címkék: rendszerességgel, előkészületeivel, anyaszomorítónak, foglalatoskodtam, visszapasszolunk, természetvédőnek, mellszélességgel, szocializálódott, szekértáborokról, pénztárcájúaknak, vallásfelekezeti, bejglitölteléken, szabálytalanság, megvásárolhatók, megszabadítalak, érzékenyebbekké, egybenyitottság, figyelmeztették, megnyomorítanak, találkozásoknak, konyhaasztalnál, születésihelyül, törésvonalakhoz, felmagasztalják, örökzöldségében, kristálytisztán, örökkévalóságba, környezetünkben, szurkolótáborra, kifejezhetetlen, környezetünkről, felhorkanásokat, figyelmeztetést, visszhangzottak, tapasztalhatjuk, kiszolgáltatott, általuk eddig, mindennapok információi, további cikkeik, szomszédos Ukrajnában, egész világra, világon olyan, hadászatra fordított, világuralomra törő, cicás videóért, algoritmus meghatározza, film megjelenését, ember világát, maga árnyalt, egészen hosszú, valóság elől, atombomba bevetésének, Dunántúli Református Egyházkerület, OPPENHEIMER ATOMJAIRA HULLOTT VILÁGA, Erlitz Anita, Európai Unióra, Christopher Nolan, KARÁCSONYI LEVÉLMUSTRA, Horváth Mihály, Jézus Krisztus, Szent-Györgyi Albert, HATODIK IMA, Soós Szilárd, VÉGÜL MEGÉRKEZEL, Isten Fia, Megváltó Úrnak, CAMILLO KARÁCSONYA, Habléné Nagy Viktória, Némethné Sz, Tóth Ildikó, Paradicsom Kertben, Élet Fájává, Édenkert Fáját, Istenének Mondjatok, Fiát Istenünk, Pálóczi Horváth, Chloe Hunt, KARÁCSONYI TÖRSVONALAK, Bella Péter, SÁRGA LAPOT JÉZUSNAK, Pálfi Zsuzsanna, Huan Guilherme Nunez Jesus, Názáreti Jézus, Igen Jézus, Huan Jesus, Gabriel Jesus,
|
|
Offline
